Valerie on the stairS

Nagyon rég nem írtam, amit azért sajnálok, jó kis blog lenne ez, szeretek ide írni. Legalábbis szerettem, mikor még írtam bele. Nem mindent, mert sok dolog van amihez a külvilágnak semmi köze, de azért néhány kósza gondolat virtuális papírra vetődött.

Ám nem sajnálom, hogy töröltem a hozzászólásokat hmm, talán tavaly február környékén. Szerencsére aki miatt törölve lett, már egyáltalán nem az életem része. Egy ideig hiányzott, mert nagyon hirtelen tűnt el, de utólag rádöbbentem, hogy soha nem is volt az életem része.

Az élet tényleg kemény, és nagyon kell vigyázni, mit tesz az ember. Általában azt hiszi - legalábbis én - hogy vele nem történhet meg az a drámai barátságvesztés, az a túldramatizálás, mint a filmekben. Hogy a való életben mindig nevetünk a hülyeségeken, elfelejtjük, és élünk tovább. De hát nem így esik általában. Rá kell jönni hogy sok  túldramatizált filmet a való élet vérmes színpadiassága ihletett, ami ugyanakkor rémesen valóságos. Mert ez a valóság.

Jó volt azért még pl 2005-ben, álomvilágban élni. Persze tudatlanabb és sokkal naívabb voltam, de annak is megvolt a bája. Nem kívánom azért vissza semmi pénzért, újra átélni mindazt a szocializációs botlást, amit azt követően, hogy először szereztem igazi barátokat. Igazi... virtuális barátokat.

Ezekkel az élményekkel is csak bölcsebb lettem, a saját kis  világomban mérve. És persze telve van a szívem egy nemes hős lovaggal, s ezt az érzést semmire sem cserélném el. <33333

Na legyetek jók addig is, míg nem írok megint. Meg utána is. Tudjátok.

Tudom, azt ígértem majd haj de jól frissítem a blogomat. Az igazat megvallva, leginkább attól félek, hogy olyan is olvassa majd, akinek nem kéne. Kár, hogy az ember ahogy öregszik, úgy egyre több ellensége lesz. Sok más álláspont, és vita amiatt, hogy a másik nem fogadja el az embert olyannak, amilyen, mindig formálná, elképzeli valamilyennek, és ha nem ilyen lesz, nem azt mondja, hogy talán ideje lenne megismerni milyen is, hanem hogy álnok, szemét, utolsó gazember, hogy ilyet tett, hogy nekem most ő olyan mélyre süllyedt, hogy össze vissza szégyellje magát.

De hát nem bírok nem írni, mikor új gépem lett. Hjaj. :) Nagy öröm ez nekem, sokat, éveket spóroltam rá lelkileg is, anyagilag is, de néhány hete végképp elfogyott a türelmem. Nagyon ócska gépem volt, ez meg most csúcsújszuperjó, és szerintem szépen megúsztam még így is. Meg vagyok vele elégedve. ^^ Beléptem egy felsőbb körbe, ha lehet így mondani. De a célom elértem, elindul a Tomb Raider legújabb verziója, amit asszem tavaly adtak ki, mintha nyáron sírtam volna el bánatomat mindenkinek, milyen szép, milyen jó, de kár hogy ilyenem sose lesz. No, de lett. :) Úgyhogy jöhet a félelem, a jaj jön az ellenség, jaj mindjárt meghalok, jaj leestem megint.

Remélem az új géppel nagyobb kedvvel is fogok az internet felé fordulni. Időm nem lett több, max annyival amennyit a régi gép elvett idegeskedéssel, meg várakozással. Az most kevesebb.

És út Avalonba, csak mert... Az Underworld-ben itt tartok (oké, legelső pálya...).

Most hirtelen ennyi, már így sem leszek képes holnap felébredni és emberként gondolkodni. Hú, és még hátra van a WoW install. Atyám. :D

Kellemes napokat mindenkinek, aki olvas. 

És boldog névnapot a Kuzinkámnak!!! 

Úgy döntöttem, ideje frissíteni a blogot, és talán rendszeresen vissza is térni.

Többek között azért is, mert rájöttem, hogy aki miatt töröltem a korábbi bejegyzéseimet, aki miatt első alkalommal 2009.02.28-án vesztem össze, aztán még párszor, egyre gyakrabban, nos, rá kellett ébrednem, hogy nem én voltam a rossz - tehát a blogomat sem kellett volna törölnöm. Persze ez nem közvetlenül miatta volt, a tartalomnak semmi köze nem volt hozzá, csak dühös voltam, szomorú, kiábrándult, és úgy éreztem igaza van azokban, amikkel megvádolt.

De nem. Alaptalanul vádolt meg, volt egy megváltozott viselkedésem, talán nem magyaráztam meg minden lépésemet, és ezzel a rólam kialakított képét megcsúfítottam, valamint - ó te jó ég - leromboltam. Azért, mert megváltoztam. Véleményem szerint egyáltalán nem negatívan, egyszerűen, az ember változik. Nyilván sok mindent bevállaltam korábban, amit a megváltozott életstílusomban már nem tudtam vállalni, ő pedig a saját megváltozott életében ezt meg tudta tenni, és mivel magából indult ki, így én természetesen egy gyarló alak lettem.

Na de mindegy.

A lényeg, hogy ennek a törlésnek, a blogom száműzetésének már nincs jelentősége. Már nem voltam szomorú, ha ránéztem a blogtörlés után meghagyott hozzászólásra. Egyszerűen már nincs funkciója. Ami elmúlt, az már elmúlt. Új fejezet kezdődik az életemben, és sok mindent hátrahagytam, hogy befogadhassam az újat.

Most egyelőre ennyi, elképzelhető, hogy még ma írok, vagy majd egy legközelebbi alkalommal. Ahogy az időm engedi.